A beleken megjelenő méhnyálkahártya szövet, vagyis bélendometriózis létezése alig volt ismert, amikor fiatal orvosként elkezdtem dolgozni. 2006-ban töltöttem el pár hónapot a Leuveni Egyetem Nőgyógyászati Klinikáján, ahol rájöttem, hogy nem is annyira ritka betegség ez, csak Magyarországon nem gondoltunk rá eleget. Az elmúlt években svájci munkavégzésem során is nagy számban operáltunk olyan fiatal nőbetegeket, akiknek súlyos, bélre is terjedő endometriózisa alakult ki. Ekkor láttam, hogy a nőgyógyászati daganatsebészeti tapasztalat nagyon sokat segít ezekben a nehéz sebészeti problémát jelentő műtétek megoldásában.
Fontos azonban, hogy az endometriózis szövettanilag jóindulatú betegség, ezért nem az a célunk, hogy minden beteg szövetet eltávolítsunk, hanem az, hogy megszüntessük a panaszokat minél kevesebb szövődmény árán. A bélen levő endometriózisban szenvedő páciensek jelentős részénél nem szükséges a teljes beteg bélszakasz eltávolítása, sokszor sikeresen tudjuk a belet meghámozni, vagy esetleg csak egy kis szeletét eltávolítva jelentősen mérsékelni a panaszokat. A munkám során törekszem arra, hogy minél ritkábban végezzünk béleltávolítást és a húgyhólyag valamint a végbél beidegzését ellátó kicsiny idegszálak se sérüljenek. Ezek a műtétek továbbra is bonyolult, hosszú és komoly csapatmunkát igénylő ellátásnak számítanak és sajnos a leggondosabb kezelés mellett sem tudjuk a szövődmények előfordulását teljesen megelőzni.
