Hazánkban sok páciensnek hívják fel a figyelmét a nőgyógyászati vizsgálat során, hogy méhszájsebe van. Legtöbbjüknek rendben van a rákszűrési eredménye és ezzel kapcsolatos panaszaik sincsenek. Nem tartom szerencsésnek ezt az elnevezést, mert azt sugallja, hogy valami nincs rendben, mindenképpen be kellene gyógyítani azt a „sebet”. Nem erről van szó.
Fiatal lányoknál a méhnyak belsejében található egyrétegű hengerhám kikúszik a méhszáj külső, hüvely felől látható felszínére is. A nem érést követően a hormonális hatások és elsősorban a hüvely vegyhatásának változása miatt évek alatt ez a hengerhám visszahúzódik a méhszáj közepe felé. Menopauzát követően ez a hengerhám teljesen láthatatlanná válik a vizsgáló orvos számára, mert a méhnyakcsatorna belsejébe húzódik vissza. Az a kép, amit itthon méhszájsebként írunk le, általában a hengerhám jelenlétének köszönhető, tehát nincs szó semmilyen sebről, csupán egy típusos fiatalkori állapotot látunk. Vannak nők, akikben ez a helyzet a nemi érést követően is hosszú időn keresztül fennáll, de ez nem jelent kockázatot az egészségükre, nem fokozza a méhnyakrák kialakulásának kockázatát sem. A hengerhámdag külső behatásokkal szembeni ellenállása viszont nem megfelelő, ezért érintésre, szexuális együttlét során gyakran vérezgetést okozhat. Nekünk, kolposzkópos szakembereknek feladatunk az, hogy ilyen esetekben alapos vizsgálattal meggyőzödjünk arról, hogy biztosan nincs daganatos folyamat a vérezgetés hátterében. Amennyiben ez a vérezgetés rontja a páciens életminőségét, a kezelés szóba jön, viszont nem javasolok műtéti ellátást azon „méhszájsebekre”, melyek komoly panaszt nem okoznak és a rákszűrés teljesen megnyugtató volt.
